-Kérsz valamit?-kérdezte.
-Nem kösz.Én nem szoktam reggelizni!
-Oké..anyu azt mondta,hogy ma keresünk neked munkát!Mi szeretnél lenni?
-Ahm...mindegy,csak legyen ló!De amúgy is,én nem mehetek,mert ma rendezem be a szobámat!
-Ohh!Oké...de előtte jó lenne egy munkát találni neked!Tudod,hogy a 18. szülinapodra,ami pár hónap múlva lesz(pontosítók 2)már mindened meglegyen!
-Oké...akkor áhh nem tudom!Szerinted mit csináljunk ma?Berendezzünk,vagy munkát keressünk?Mert ha munkát keresünk,akkor ahogy Magyarországot ismerem,holnap kezdhetek,és nem lesz időm berendezni!
-Akkor majd én megcsinálom!
-Nem!Én akarom!
-Jó..akkor kezdjük most,és én segítek!
-Oké..
-Falszín maradhat?
-Persze!Hiszen tök szép színe van a falnak!
-Oké..akkor ágy kell,és a sok kis apróságod!
-Igen!De a sok kis apróságaimat majd én elrendezem...te csak az ágyat,és a bútorokat hozd be!
-Jó...na akkor hol is vannak?
-Kamionnal mindjárt hozzák...-mikor kimondtam,csöngettek.Kinyitottam,és mintha valami varázsló lennék,a kamion állt ott előttem.Ekkor magamban elsütöttem egy poént,hogy mindjárt jön a kocsim,de semmi.
-A bútorok!
-Köszönöm!-aláírtam a papírt,és adios.Szóltam Niallnek,aki pár perc alatt bevitte a bútorokat.Én ezalatt fejben eldöntöttem,hogy melyik bútor hol lesz.Niall lerakta őket oda,és kiment.Én először a ruháimat,majd a cipőket,és végül a sok kis kütyüt amiket az évek során szereztem.Amikor 6 óra pakolás után végeztem,a szobám így nézett ki:Mikor az ajtóból megnéztem,majdnm elájultam.Nagyon jól néz ki!Amikor már a laptopomat vettem elő,benyitott anya.Vagyis nem,benyitott Harry(??)Csak azt hittem,hogy anya,mert Harry kajak ugyanúgy megy,mint Ő.
-Szia!-mondt.
-Helló!
-Tök jó lett!
-Mi?Ja..-mint egy hülye gyerek álltam Harryvel szemben,és vártam,hogy mondjon valamit.Közben persze pirultam ezerrel,mert nagyon zavarba tud hozni,ha egy fiú csak így szó nélkül előttem van,és leseget engem.-Mi olyan érdekes rajtam?-kérdeztem.Megtörtem a csöndet!Halleluja!
-Semmi...
-Csak?!
-Csak semmi...na megyek,mert a banda már vár!Most itt van a menedzserünk is,és meg szeretne ismerni téged!Azért jöttem fel!
-Oké..akkor menjünk!
-Jó..-azzal elindultunk le a lépcsőn.Azt hittem,hogy ez a pillanat,amikor végre kicsit meg szünhet a pirulásom, már sosem jön el!A lépcsőn Harry mejdnem legurult,hála a szerencsétlenségének.Utána nekem is sikerült majdnem ezt a dolgot megejtenem,de Harry elkapott még mielőtt a földre estem volna.
-Köszi!-néztem rá.Most már elmúlt a pirulás,mert gondoltam,ciki.
-Semmiség...de próbálj nem elesni!
-Oké...ez sem volt szándékos!-nevettem.Mikor leértünk,egy férfi állt az ajtóban a fiúkkal,és röhögött.Olyann hangerővel nevettek,hogy a fülem fájt.
-Paul vagyok!
-Leah..örülök!
-Énis
KOMIZZATOK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek,írd le a véleményed! :)