13. Fejezet

Miután megkaptam Harrytől,hogy így most nem tud kimenni az utcára,ő kirohant,én pedig utána mentem.
-Hazz,ne haragudj!
-Leah,te hülye vagy!Híres vagyok!Egyrészt meg fognak nézni így az emberek,másrészt pedig megkérdezik majd,hogy ki csinálta,és ha elmondom,hogy te,akkor azt hiszik,hogy a barátnőm vagy,mert egy házban aludtunk.Ez vicces neked?
-Igen.-jelentettem ki.-Ja ja vagyis nem.Bocsi.-mondtam.Igazából persze hogy vicces volt,de tudtam,hogy most azt kell tettetnem,hogy magamba szálltam,akármennyire is nem így volt.
-Tudom,hogy legszívesebben röhögnél rajtam!-mondta nevetve.
-Hát persze!
-Ohh tényleg?
-Igen!
-ÓÓ ezt akkor most megbánod!
-Hogyan bánom meg?Még felemelni sem tudsz.....
-Nem?AKkor ezt figyeld!-egy mozdulattal ott volt előttem,és felemelt a nyakába.Elkezdett velem pörögni.Nekem már majdnem kijött a hányás,de visszatartottam.Röhögtem mint a hülye,és sikítoztam.Mikor lerakott az ágyra,rámesett.Hát tök jó,hogy a 70 kilójával agyonnyom.De mindegy,mert vicces volt.
-Szóval,mit kell mondani?-húzta fel a szemöldökét.
-Rohadj meg!-kezdetem el alatta fészkalódni.Elkezdtem ütögetni,hogy szálljon le rólam,de szerintem meg se érezte.
-Nem...nem ezt..-mondta szinte röhögve.Mikor még jobban rám nehezedett,kimondtam azt,amit hallani akart.
-Oké,oké feltudsz emelni!
-És még.?
-Nem csinálok többet ilyet?-kérdeztem.
-Pontosan!És?
-Bocsi?-több dolog már nem jutott az eszembe.Ha csak nem az,hogy szeretlek,mert azt is mondhattam volna,de mégsem mondtam.
-Jó kislány!-mondta,és leszállt rólam.Mikor felállt,én ugrottam rá,de úgy,hogy a földön landoltunk.
-Mit kell mondani?
-Többször nem ülök rád?-kérdezte.
-Pontosan!És?
-Nem tudom...
-Nem...ez nem így hangzott.-Mikor ezt kimondtam,csöngettek.-Oké,most megúsztad,de ezt még folytatjuk!-kinyitottam az ajtót és láttam,hogy Louis,Zayn és Liam jöttek vissza.
-Sziasztok!-köszöntek.
-Hello!
-Harry?!Te mit csinálsz itt?
-Leahra vigyázok!-mondta göndörke.
-Aha..oké..-mondta Zayn.
-Niallel mi van?-kérdeztem.
-Hát..
-Mi hát?Mi van vele?-kezdtem hangosabb lenni.
-Nagyon súlyosan megsérült,és..
-És mi????-most már kiabáltam.
-Az orvosok nem tudják,hogy felépül-e.
-Mi?-úgy éreztem,jobb lenne elsüllyedni.Nagyon ciki volt.Ha elkezdek sírni,akkor mindenki engem vigasztal meg.Úgy tűnt,hogy Harry észrevette,hogy nem akarom,hogy minden szem rám szegeződjön,ezért elküldte a fiúkat.
-Menjetek el légyszi!-mondta.
-Leah,megleszel?-kérdezte Louis.Erre csak bólintottam.Harry kikísérte őket,és még kérdezgetett is tőlük.Mikor visszajött,megölelt.
-Nyugi.!-mondta.
-Mit beszélgettél még velük?
-Megkérdeztem őket alaposabban.Niallt jövő héten hozzák ide Magyarországba.Addig a szüleid vele maradnak.Aztán hazajönnek.
-Oké.-töröltem meg a szemem.

12. Fejezet

Beraktam a filmet,és elindítottam. Leah mellé leültem,és csendben néztük. Nem értem,hogy mik ezek a hangulat ingadozások. Egyik pillanatban megpuszil,másikban meg már mintha örök ellenségem lenne.Mindegy.Ezen most nem fogok gondolkozni,mert végre itt az esélyem,hogy megkedveltessem magam vele.
-Leah...
-Hm?
-Mit gondolsz rólam?-kérdeztem kifújva a levegőt.
-Idióta.
-Mi?Ez kedves!
-Harry,idióta vagy!Hiszen ide jövök,és meg sem próbálsz megismerni,hanem egyből flörtölsz!
-Mert...te más vagy.Az eddigi lányok,akikkel találkoztam,egyből hagyták magukat,de te nem.Én nem ehhez vagyok szokva!
-Hát egyszer mindent ki kell próbálni!
-Igen,de..
-Ne!Nem kell elmondanod!Tudom én!Te azt akarod,hogy egyből a barátnőd legyek,és még csak egy izzadtság cseppet se kelljen rám pazarolnod!Hát sajnálom,de ez nálam nem így megy!
-Mondom,hogy más vagy!Ki mondd ilyeneket nekem?Híres vagyok!
-Attól,hogy híres vagy,még nem kell azt hinned,hogy mindenki szeret!
-Mert te nem szeretsz?
-Nem!-na oké!MI?
-Miért?
-Mert nagyképű vagy,nagyon magabiztos,mintha valami király lennél,és elviselhetetlen!
-Ohh ja!Köszi!Ez is kedves volt!
-Tudom!-ezt ennyiben hagytam.Leah szerintem mostanság nincs magánál vagy én nem tudom,de hogy engem nem szeret az kőkemény hazugság!Mikor vége lett a filmnek,Leah lezuhanyozott,és lefeküdt.
-Leah,én hol aludjak?
-Odahaza!
-Mi?Nem.Jó mindegy ne törd magad ezen!Alszok a kanapén!-mondtam enyhe szarkazmussal.Lefeküdtem a kanapéra,és mire észrevettem,már aludtam is.

~Leah~

A szobámban vagyok,egyedül,oda kint pedig dörög és villámlik.Egyre azon gondolkozok,hogy hogyan tudnám megszívatni Harryt?!És aha!Megvan!Leosontam halkan a lépcsőn,és láttam a prédámat,amint a nagy villanások közepette békésen alszik.Oda lopóztam,és először lefényképeztem.Bementem a fürdőbe,hogy megkeressem a hajfestékemet.Elővettem,megcsináltam,és befestettem Harry haját kékre.De ez nem elég!Futottam fel a szobámba,de mind ezt a legnagyobb csendben,és lehoztam egy csomag filctollat.A kezére aranyos állat figurákat rajzoltam.Fogalmam sincs,hogy mi ebben a jó,és hogy mit tett ellenem szegény Harry,de izgalmas.Amikor a cicát rajzoltam fel a karjára,megmozdult.Gyorsan elraktam a filceket,és a hajfestéket,és visszamentem a szobámba.Ez a művelet olyan hosszú idő volt,hogy már a nap felkelt.Hallottam,hogy Harry felébred,de még nincs sikítás,szóval még nem ment be a fürdőbe.Mikor kezdek aludni,hallom,hogy Harry jön a szobám felé GYORSAN.Arra fordulok,és mikor megláttam ideges arcát,akaratlanul is el kezdtem röhögni.

-Te normális vagy?-kiabált.

-Igen...és megjegyezhetem,hogy ma valahogy más vagy?De ne mondd el!Kitalálom!Új papucs!

-Nagyon vicces vagy!Mondd,miért kellett ezt??!

-Te akartál itt aludni!
-Hogy vigyázzak rád!De nem azért,hogy átalakíts!

-Bocsi...-hajtottam le a fejem.Igazából nem bánom,csak röhögő ingerem volt,így le hajtottam a fejem.

Ez elég rövidke rész lett,de remélem tetszett! :* <3 Szeretlek titeket!

ÚJ BLOG!

Új blogom:  This My Crazy Or Daily Life
Olvass&Komizz&Iratkozz fel! <3

11. Fejezet

~Leah~

Harry ahogy nevetett,mintha a mennyben lennénk.Szerintem még csak most ébredtem rá,hogy szeretem,de köztünk nem lehet semmi.Harry aranyos meg minden,és látom,hogy valamilyen szinten őt is zavarja,hogy én és Niall veszekszünk,de egyszerűen nem értem,hogy hogy nem veszi észre,hogy miatta van az egész?!Na de mindegy is.Hazz beindította a kocsi motorját,és hazavitt engem.Mivel nem volt otthon velem senki,ezért inkább úgy döntött a megkérdezésem nélkül,hogy ott alszik.

-Biztos,hogy nem!Menj innen!

-Most mi van?Egyik percben annyira szeretsz,a másikban meg nem lehetek veled egy házba?

-Ki mondta,hogy szeretlek?Megköszöntem,hogy miattam itthon maradtál te hülye!

-És?Szerinted én ezt nem értem félre?

-Nem tudom,de az már a te bajod!Hogy lehetsz ilyen hülye?Először rám hajtasz,miattad összeveszek az újonnan megismert tesómmal,és most,hogy az egész családom ki ment Németországba,azt hiszed,hogy szabad a pálya?Hát neked nagyon kattos a memóriád!

-Leah,most miért vagy ilyen velem?-mondta nagyot sóhajtva.

-Milyen?Én nem vagyok veled semmilyen,csak neked ilyen a felfogásod!Hülye vagy Harry,ennyi!

-Hülye vagyok?Igen?Akkor majd meglátjuk,hogy mit fogsz csinálni nélkülem addig,amíg a szüleid haza nem jönnek!Na szia!
-Várj,hova mész?

-Németországba!

-Mi?Én is megyek!

-Nem!Leah,te nem érted!Én itthon maradok VELED és ezért nem látom a haldokló barátomat,és te ezt azzal köszönöd meg,hogy üvöltözöl velem!Nekem ennyi elég volt belőled!SZIA!

-Ne haragudj!-adtam fel magam.Én nem akartam megbántani,de amikor aggódok,ilyen vagyok.

-Leah,még egy ilyen húzás,és mentem!-mondta.

-Oké!-öleltem meg.-De azt tudnod kell,hogy amikor aggódok ilyen vagyok!

-Nagyon jó!Akkor ne aggódj!-nevetett.-Na szóval,akkor hol aludhatok?-kérdezte.

-A kanapén!

-Mi?Nem is melletted?Gonosz vagy!

-Megesik!De te most egyedül maradsz!

-Mi?

-Be kell vásárolnom!Nem gondoltad,hogy egész nap kaja nélkül maradunk ugye?

-De este 6 van!

-ÉS?InterSpar!

-Oké!Menj!Én addig keresek egy filmet!

-Jó!Szia!-pusziltam meg.Ez nem tudom honnan jött,de furcsán nézett rám.Ezt az arcomat még soha senkinek nem mutattam meg,mert féltem,hogy mit szólnak majd,de Harryvel úgy érzem,hogy...ez leírhatatlan!Nem szeretem,de mégis!Nem értem!

~Harry~

Leah már egy órája elment.

HOL LEHET?Fogalmam sincs.Remélem nem szökött meg.Olyan aranyos lány,de közben mégsem.Eddig nem fogtam fel,hogy hogy lehet valakit egyszerre szeretni,de utálni is.Anya,és apa elváltak,de barátok.Anya ezt magyarázta nekem,de én hülyeségnek fogtam fel.Nos,ez egy kicsit más változat,de a lényeg ugyan az.Gondolat menetemet egy zaj zavarta meg.Csöngettek,Leah volt az.Legalábbis azt hittem,mert mikor kinyitottam az ajtót,egy fiút láttam magam előtt.

-Szia!Leah itthon van?

-Nincs..

-És ki vagy te?

-Harry Styles.

-Leah barátja vagy?

-Nem.De te ki vagy?

-Leah egyik legjobb barátja!Eddig Londonban voltam,de hallottam,hogy hazajött Magyarországra,és ide jöttem,hogy lássam!

-Ahha...értem.Akkor gyere vissza később!Szia!

-Szia Josh!-fut az idegen felé Leah.

-Szia Leah!-ölelte meg ''Josh''.-Hiányoztál!

-Te is nekem,de mit keresel itt?

-Hallottam,hogy visszajöttél!Látni akartalak!

-Harry,ő itt a legjobb barátom,Josh Carter!Josh,ő itt Niall bandatársa,Harry Styles!

-Igen!Tudom a nevét!De ki az a Niall?Niall Horan!A One Directionből!

-De te miért lennél a tesója?

-Elmondom!-Leah bevezette Josht a házba,és leültette.Elmesélte neki a történetét,és mikor úgy tűnt,hogy Josh felfogta,megölelt Leaht,aki elkezdett sírni.Engem is gyötört valami,hogy oda kell mennem,és meg kell vigasztalnom,de úgy tűnt,hogy Josh már sikerrel járt.

-Ne sírj Leah!-simogatta az arcát Josh.

-Leah,jól vagy?-kérdeztem.

-Persze!-mosolygott,miközben a könnyeit törölgette.-Josh,kérlek most menj el!Fáradt vagyok,és Harryvel készültünk filmezni!

-Oké!Sziasztok!-ölelte meg még egyszer Leaht.

-Szia!-mondtam.Magamban gondoltam: SOHA NE GYERE VISSZA!De nem vagyok szemét.Tudtam,hogy csak barátok,és hogy ő csak jót akart,de akkor is be kavart nálam Leahnal,mert most,hogy láttam,hogy Leah mennyire szereti ezt a fiút,elbizonytalanodtam.

-Leah,elmondod,hogy ki ez?-kérdeztem a lányt.

-Mikor örökbe fogadtak,még itt éltünk Magyarországon. Josh szülei és az én nevelő szüleim,üzlet társak voltak.Mikor mi New Yorkba költöztünk,Joshék is oda költöztek,de ugye az én nevelő szüleim vissza jöttek ide,csakhogy eközben Josh szüleit kirúgták.Josh szülei ezután Londonban kaptak munkát,és oda költöztek.Így hosszú évekig nem láttam a fiút,aki a legjobb barátommá vált.

-Ahha...értem,de miért sírtál?

-Tudod te,hogy milyen szörnyű érzés bele gondolni,hogy Legjobb barátok voltunk,és utána mintha sosem lettünk volna azok?Csodálom,hogy felismert!

-Értem.Sajnálom.-hajtottam le a fejemet.

-Választottál filmet?-kérdezte kíváncsian elterelve a témát.

-Igen!Te szereted a Titanicot?

-Imádom!-puszilt meg.Ezt nem tudom hova tenni,mert az előbb még üvöltözött velem.