11. Fejezet

~Leah~

Harry ahogy nevetett,mintha a mennyben lennénk.Szerintem még csak most ébredtem rá,hogy szeretem,de köztünk nem lehet semmi.Harry aranyos meg minden,és látom,hogy valamilyen szinten őt is zavarja,hogy én és Niall veszekszünk,de egyszerűen nem értem,hogy hogy nem veszi észre,hogy miatta van az egész?!Na de mindegy is.Hazz beindította a kocsi motorját,és hazavitt engem.Mivel nem volt otthon velem senki,ezért inkább úgy döntött a megkérdezésem nélkül,hogy ott alszik.

-Biztos,hogy nem!Menj innen!

-Most mi van?Egyik percben annyira szeretsz,a másikban meg nem lehetek veled egy házba?

-Ki mondta,hogy szeretlek?Megköszöntem,hogy miattam itthon maradtál te hülye!

-És?Szerinted én ezt nem értem félre?

-Nem tudom,de az már a te bajod!Hogy lehetsz ilyen hülye?Először rám hajtasz,miattad összeveszek az újonnan megismert tesómmal,és most,hogy az egész családom ki ment Németországba,azt hiszed,hogy szabad a pálya?Hát neked nagyon kattos a memóriád!

-Leah,most miért vagy ilyen velem?-mondta nagyot sóhajtva.

-Milyen?Én nem vagyok veled semmilyen,csak neked ilyen a felfogásod!Hülye vagy Harry,ennyi!

-Hülye vagyok?Igen?Akkor majd meglátjuk,hogy mit fogsz csinálni nélkülem addig,amíg a szüleid haza nem jönnek!Na szia!
-Várj,hova mész?

-Németországba!

-Mi?Én is megyek!

-Nem!Leah,te nem érted!Én itthon maradok VELED és ezért nem látom a haldokló barátomat,és te ezt azzal köszönöd meg,hogy üvöltözöl velem!Nekem ennyi elég volt belőled!SZIA!

-Ne haragudj!-adtam fel magam.Én nem akartam megbántani,de amikor aggódok,ilyen vagyok.

-Leah,még egy ilyen húzás,és mentem!-mondta.

-Oké!-öleltem meg.-De azt tudnod kell,hogy amikor aggódok ilyen vagyok!

-Nagyon jó!Akkor ne aggódj!-nevetett.-Na szóval,akkor hol aludhatok?-kérdezte.

-A kanapén!

-Mi?Nem is melletted?Gonosz vagy!

-Megesik!De te most egyedül maradsz!

-Mi?

-Be kell vásárolnom!Nem gondoltad,hogy egész nap kaja nélkül maradunk ugye?

-De este 6 van!

-ÉS?InterSpar!

-Oké!Menj!Én addig keresek egy filmet!

-Jó!Szia!-pusziltam meg.Ez nem tudom honnan jött,de furcsán nézett rám.Ezt az arcomat még soha senkinek nem mutattam meg,mert féltem,hogy mit szólnak majd,de Harryvel úgy érzem,hogy...ez leírhatatlan!Nem szeretem,de mégis!Nem értem!

~Harry~

Leah már egy órája elment.

HOL LEHET?Fogalmam sincs.Remélem nem szökött meg.Olyan aranyos lány,de közben mégsem.Eddig nem fogtam fel,hogy hogy lehet valakit egyszerre szeretni,de utálni is.Anya,és apa elváltak,de barátok.Anya ezt magyarázta nekem,de én hülyeségnek fogtam fel.Nos,ez egy kicsit más változat,de a lényeg ugyan az.Gondolat menetemet egy zaj zavarta meg.Csöngettek,Leah volt az.Legalábbis azt hittem,mert mikor kinyitottam az ajtót,egy fiút láttam magam előtt.

-Szia!Leah itthon van?

-Nincs..

-És ki vagy te?

-Harry Styles.

-Leah barátja vagy?

-Nem.De te ki vagy?

-Leah egyik legjobb barátja!Eddig Londonban voltam,de hallottam,hogy hazajött Magyarországra,és ide jöttem,hogy lássam!

-Ahha...értem.Akkor gyere vissza később!Szia!

-Szia Josh!-fut az idegen felé Leah.

-Szia Leah!-ölelte meg ''Josh''.-Hiányoztál!

-Te is nekem,de mit keresel itt?

-Hallottam,hogy visszajöttél!Látni akartalak!

-Harry,ő itt a legjobb barátom,Josh Carter!Josh,ő itt Niall bandatársa,Harry Styles!

-Igen!Tudom a nevét!De ki az a Niall?Niall Horan!A One Directionből!

-De te miért lennél a tesója?

-Elmondom!-Leah bevezette Josht a házba,és leültette.Elmesélte neki a történetét,és mikor úgy tűnt,hogy Josh felfogta,megölelt Leaht,aki elkezdett sírni.Engem is gyötört valami,hogy oda kell mennem,és meg kell vigasztalnom,de úgy tűnt,hogy Josh már sikerrel járt.

-Ne sírj Leah!-simogatta az arcát Josh.

-Leah,jól vagy?-kérdeztem.

-Persze!-mosolygott,miközben a könnyeit törölgette.-Josh,kérlek most menj el!Fáradt vagyok,és Harryvel készültünk filmezni!

-Oké!Sziasztok!-ölelte meg még egyszer Leaht.

-Szia!-mondtam.Magamban gondoltam: SOHA NE GYERE VISSZA!De nem vagyok szemét.Tudtam,hogy csak barátok,és hogy ő csak jót akart,de akkor is be kavart nálam Leahnal,mert most,hogy láttam,hogy Leah mennyire szereti ezt a fiút,elbizonytalanodtam.

-Leah,elmondod,hogy ki ez?-kérdeztem a lányt.

-Mikor örökbe fogadtak,még itt éltünk Magyarországon. Josh szülei és az én nevelő szüleim,üzlet társak voltak.Mikor mi New Yorkba költöztünk,Joshék is oda költöztek,de ugye az én nevelő szüleim vissza jöttek ide,csakhogy eközben Josh szüleit kirúgták.Josh szülei ezután Londonban kaptak munkát,és oda költöztek.Így hosszú évekig nem láttam a fiút,aki a legjobb barátommá vált.

-Ahha...értem,de miért sírtál?

-Tudod te,hogy milyen szörnyű érzés bele gondolni,hogy Legjobb barátok voltunk,és utána mintha sosem lettünk volna azok?Csodálom,hogy felismert!

-Értem.Sajnálom.-hajtottam le a fejemet.

-Választottál filmet?-kérdezte kíváncsian elterelve a témát.

-Igen!Te szereted a Titanicot?

-Imádom!-puszilt meg.Ezt nem tudom hova tenni,mert az előbb még üvöltözött velem.