5.Fejezet

-És...mit szerettetek volna tőlem?-néztem a fiúkra.Elég ciki kérdés,de nem állhattam ott úgy órákat,hogy mindenki engem bámul!
-Csak annyit-szólalt meg Niall-hogy gyere velünk a Buddha Bar-ba!
-Ahm...én nem iszok!Meg kedvem sincs!Tudod munkát keresek!
-Nálunk van!-mondta Harry.-Ha nagyon szeretnél,akkor lehetsz táncos!-na ezen elkezdtem nevetni.Nagyon!Én...és a tánc.?Ó szerintem ők azt nem szeretnék látni!
-Kösz,de ha csak nincs ott egy ló,akkor nem!
-Van ló!
-Tényleg?-néztem rá reménykedve.
-Igen!Niall!
-Jajj!Te olyan kis kedves vagy!-mondtam.
-Tudom!De izé..nem mész fel a szobádba?
-Zavarok?-néztem rá nagy szemekkel.
-Nem..csak mondok valamit!Mindjárt jövök!-mondta Harry a fiúknak,és elkezdett engem tuszkolni a szobám felé.Oké...hát itt bizonytalanodtam el.
-Igen?-kérdeztem mikor beléptünk az ajtón.
-Na csak annyit,hogy tetszel,és szeretnélek elvinni randizni!-?????Egy csomó kérdőjel keletkezett bennem.MIVAN?Harry Styles?Csaknem!?Oké..hát nem!
-Bocsi,de nem!
-Mi?Miért?
-Mert nem..gondolom te minden lánynál bepróbálkozol?!
-Igen,de csak azért,mert keresem az igazit!És lehet,hogy te vagy az!
-Kétlem!-mondtam.-Szerintem tudod kit kéne elhívnod?Emmát!
-Azt a bábut?Meg se mer szólalni előttem!Hülye kis nyomi!
-Mivan?-néztem rá fenyegető szemekkel.-A legjobb barátnőmet le hülye nyomiztad?!Hát tudod mit?!Te vagy a nyomi!Na most takarodj!
-De én..
-Leszarom!Húzz innen!És soha többet ne szólj hozzám!Köszönöm!Csá!-vágtam be az orra előtt az ajtót.Szerintem utána köpni nyelni nem tudott,mert még tuti egy lány se utasította vissza,de főleg nem kivágta a szobájából.Hallottam,hogy jött Niall fel,és látta,hogy Harry ott áll a szobám előtt.Megkérdezte tőle,hogy mit csinál.Én hallottam,hogy Harry válaszol:
-Kicsapott a szobájából!
-Csak nem rámozdultál a hugomra?-kérdezte Niall fenyegető hangon.Amikor meghallottam hangsúlyát,megijedtem.Magamban azt gondoltam,hogy most Harryek vége!És hát sajna igazam lett,mert mikor Harry egy "de"-t válaszolt,Niall kirobbant,és neki ment.-Mit csináltál?!Az én családomat megbeszéltük,hogy békén hagyod!
-De hát ha olyan dögös!
-Harry,többször ide nem jössz!És többször a húgom közelébe se mész!Értetted?
-Igen..-mondta Harry dühösen.Niall levágott neki egy pofont.Harry persze visszaadta,és elkezdtek verekedni.Én ezt már nem hagytam,kimentem,és szétválasztottam őket.
-Hagyjátok abba!Harry tűnj innen!
-De én..semmi..Niall tudod mit?!Kiléptem a bandából!-Niallre egy olyan "ne hagyd elmenni!" szemmel néztem.Niall utána futott,de Harry nem állt meg.Most már én mentem utána.Nekem se állt meg.Egyszer csak megtorpant.
-Most miért kellett mellé állni?!-fordult felém.
-Mert igaza van.-feleltem halál nyugodtan.-Harry...te minden lányra rámozdulsz,akit látsz!
-Jójójó!Oké...mondom,kiszállok a bandából!
-NE!Elmegyek veled,de akkor maradj bent a bandában!
-Niall nem fogja engedni!
-Majd azt mondom neki,hogy a barátnőmmel megyek!És amúgy is hamarosan nagykorú leszek!Semmi köze hozzám!
-De aggódik érted!És...nem szeretném,hogy miattam vessz össze vele,ha esetleg kiderül ez a dolog..-mondta.
-Jó!Akkor most akarod,hogy elmenjek vagy nem?!Mert ha nem,akkor nyugodjál meg,aztán hagyjál békén,ha igen,akkor meg fogadd el,hogy hazudok Niallnek!-hát most mit mondjak?
-Jó...de én azt szeretném,ha rábeszélnéd Niallt!
-És úgy aztán nem veszek vele össze!
-Nem..ha azt mondod,hogy te is szeretnéd...-nyelte el a végét.
-De Harry az is hazugság!Tudod mit?Hagyjál békén!-futottam be a házba.Vagyis futottam VOLNA,ha Harry nem fog meg.
-Akkor hazudj neki!-mondta.-Holnap jó lesz?-kérdezte.
-Jó lesz...-Harry odalépett,és megpuszilta az arcom.Nem vettük észre,hogy Niall az ajtóból figyelt minket.Mikor hozzá akartam szólni,alig mondtam ki,hogy "ni" megrázta a fejét,és be ment a házba.Ezt rendesen elrontottam.!
KOMIZZATOK ÉS IRATKOZZATOK! :D Köszönöm!

4.Fejezet

Másnap virultam,és boldogan keltem ki az ágyból.Fogalmam sincs,mi ért engem,mert általában kómás vagyok,és inkább vissza szeretnék aludni,de most valami vonzott ki.Mikor lementem a lépcsőn,megláttam,hogy az összes fiú ott van.Aha!Remek!Én köntösben,és pizsamában,öt fiú meg ott les engem.Ennél már csak az lehet jobb,ha törölközőbe megyek le,és leesik rólam.Na jó mindegy,köszöntem nekik,erre ők egy "Szia!"-t kierőltettek a szájukon.Fogalmam sincs miért jöttem le.Reggelizni nem szoktam,szóval vissza mentem a szobámba.Mikor visszaértem,arra gondoltam,hogy odalent az az öt fiú most totál hülyének néz engem,mert lementem,köszöntem,és felmentem.Na de ezen nem gondolkoztam tovább,csak átfutott a fejemen.Felöltöztem,és újból lementem.A fiúk már nem voltak ott,csak Niall a konyhában.
-Kérsz valamit?-kérdezte.
-Nem kösz.Én nem szoktam reggelizni!
-Oké..anyu azt mondta,hogy ma keresünk neked munkát!Mi szeretnél lenni?
-Ahm...mindegy,csak legyen ló!De amúgy is,én nem mehetek,mert ma rendezem be a szobámat!
-Ohh!Oké...de előtte jó lenne egy munkát találni neked!Tudod,hogy a 18. szülinapodra,ami pár hónap múlva lesz(pontosítók 2)már mindened meglegyen!
-Oké...akkor áhh nem tudom!Szerinted mit csináljunk ma?Berendezzünk,vagy munkát keressünk?Mert ha munkát keresünk,akkor ahogy Magyarországot ismerem,holnap kezdhetek,és nem lesz időm berendezni!
-Akkor majd én megcsinálom!
-Nem!Én akarom!
-Jó..akkor kezdjük most,és én segítek!
-Oké..
-Falszín maradhat?
-Persze!Hiszen tök szép színe van a falnak!
-Oké..akkor ágy kell,és a sok kis apróságod!
-Igen!De a sok kis apróságaimat majd én elrendezem...te csak az ágyat,és a bútorokat hozd be!
-Jó...na akkor hol is vannak?
-Kamionnal mindjárt hozzák...-mikor kimondtam,csöngettek.Kinyitottam,és mintha valami varázsló lennék,a kamion állt ott előttem.Ekkor magamban elsütöttem egy poént,hogy mindjárt jön a kocsim,de semmi.
-A bútorok!
-Köszönöm!-aláírtam a papírt,és adios.Szóltam Niallnek,aki pár perc alatt bevitte a bútorokat.Én ezalatt fejben eldöntöttem,hogy melyik bútor hol lesz.Niall lerakta őket oda,és kiment.Én először a ruháimat,majd a cipőket,és végül a sok kis kütyüt amiket az évek során szereztem.Amikor 6 óra pakolás után végeztem,a szobám így nézett ki:
Mikor az ajtóból megnéztem,majdnm elájultam.Nagyon jól néz ki!Amikor már a laptopomat vettem elő,benyitott anya.Vagyis nem,benyitott Harry(??)Csak azt hittem,hogy anya,mert Harry kajak ugyanúgy megy,mint Ő.
-Szia!-mondt.
-Helló!
-Tök jó lett!
-Mi?Ja..-mint egy hülye gyerek álltam Harryvel szemben,és vártam,hogy mondjon valamit.Közben persze pirultam ezerrel,mert nagyon zavarba tud hozni,ha egy fiú csak így szó nélkül előttem van,és leseget engem.-Mi olyan érdekes rajtam?-kérdeztem.Megtörtem a csöndet!Halleluja!
-Semmi...
-Csak?!
-Csak semmi...na megyek,mert a banda már vár!Most itt van a menedzserünk is,és meg szeretne ismerni téged!Azért jöttem fel!
-Oké..akkor menjünk!
-Jó..-azzal elindultunk le a lépcsőn.Azt hittem,hogy ez a pillanat,amikor végre kicsit meg szünhet a pirulásom, már sosem jön el!A lépcsőn Harry mejdnem legurult,hála a szerencsétlenségének.Utána nekem is sikerült majdnem ezt a dolgot megejtenem,de Harry elkapott még mielőtt a földre estem volna.
-Köszi!-néztem rá.Most már elmúlt a pirulás,mert gondoltam,ciki.
-Semmiség...de próbálj nem elesni!
-Oké...ez sem volt szándékos!-nevettem.Mikor leértünk,egy férfi állt az ajtóban a fiúkkal,és röhögött.Olyann hangerővel nevettek,hogy a fülem fájt.
-Paul vagyok!
-Leah..örülök!
-Énis
KOMIZZATOK!

3.Fejezet

A parkban már várt rám 7 évvel ezelőtt látott barátnőm.Nagyon megváltozott!Először nem ismertem fel,de mikor elkezdett idiótán integetni,akkor jöttem rá,hogy ő az.Igen..mindene megváltozott,de a hülyesége nem szűnt meg!
-Szia Leah!
-Szia Emma!
-Na akkor miért is vagy itt?
-A nevelő szüleim be akartak mutatni az igaziknak,és úgy döntöttem,hogy itt maradok velük!
-És mi az,hogy Horan vagy??Niall Horan a bátyád?Úristen!Ez nekem sok!
-Nekem is!Deee....híres lettem!-nevettem.
-Ahha!Na menjünk át hozzátok!Meg akarom ismerni a fiúkat!
-Oké!Most úgyis pont ott vannak.Ha még ott vannak!-azzal elindultunk a ház felé.Mikor a házhoz úgy 50 méterre lehettünk,megláttam amint Harry jön ki a házunkból.Oda mentem hozzá.
-Szia Harry!Már mész is?
-Már?Én maradtam itt utoljára!Már mindenki elment!
-Oké...ő a barátnőm!Emma,Harry-Harry,Emma!
-Örülök!-mondta Harry.-Hahó!Jól van?-nézett rám.
-Persze!Emma!-ráztam meg.-Csak imád titeket!-mondtam Harrynek.
-Ahha...akkor én megyek!Örültem!Sziasztok!
-Szia!-köszöntem el.A mellettem álló lány,még mindig le volt fagyva.Asszem túl sok neki,hogy találkozhatott vele.Hát mondjuk ez érthető!3 éven keresztül istenítette őket,és most barátok is lehetnek.Ez nekem i sok volt,de már meg szoktam.-Emma?!Mi volt ez?Nyugi már!Őket ez idegesíti!Viselkedj természetesen!
-Oké....csak..
-Tudom!-vágtam a szavába.
-Na,akkor megismerkedhetek Niallel?
-Persze!-azzal bevezettem a házba.Niall éppen evett.
-Niall,ő itt a legjobb barátnőm Emma!
-Szia!Niall Horan vagyok!
-TUDOM!-azzal Emma sikeresen Niall nyakába ugrott.
-Hé!-szóltam rá barátnőmre,akinek most túl sok adrenalin van a vérében.
-Mivan?
-Nyugodj meg!Harry előtt nem mertél megszólalni,Niallnek meg a nyakába ugrassz?!Mit fognak rólad mondani?!-mondtam barátnőmnek,aki úgy néz ki,vette az adást,mert leszállt Niallról és bocsánatot kért.Amikor anyuéknak is bemutattam,elment.Már úgy éjfél körül járt az idő.Anyuéknak nagyon szimpatikus volt Emma.Mondjuk ezt nem is csodálom.Emma nagyon jól kijön mindenkivel!Felmentem a szobámba,bementem a fürdőbe,és lezuhanyoztam.Utána felvettem egy jó meleg,olyan pulcsot,ami a combom közepéig ért.Kijöttem a fürdőből és befeküdtem az ágyamba.Nagyon aludni nem tudtam,mert már megszoktam a saját ágyam,de azzal vigasztaltam magam,hogy holnap már abba aludhatok.Holnap nehéz nap lesz..jönnek a cuccaim,és be kell rendeznek a szobámat.Amíg een gondolkoztam,egyszer csak azon kaptam magam,hogy alszok.
KOMIZZATOK!Ez a fejezet rövid lett,de a kövi hosszabb lesz! ;)

2.Fejezet

-Kicsim nyugodj meg!-mondta n.anya
-NEM!Hagyjatok békén engem!Szálljatok ki az életemből!
-Nem tehetjük!
-De!2 hónap múlva 18 leszek!Addig bírjátok ki itt Magyarországon!Ha meg hazajöttök,akkor meg arra készüljetek fel,hogy én elmegyek otthonról!
-Na ide figyelj,mi neveltünk fel téged!Örülj,hogy valaki elhozott!Ha nem hoztunk volna el,akkor valószínűleg még mindig az intézetben lennél!
-Jobb lenne!Tudjátok ott meghagyják az ember nyugodt életét!Nem kavarják fel!Ha ott maradok,akkor valószínűleg nem találkozos se veletek,se veletek SOHA!-mutattam a két családra.
-Igen,de más ruháiba járkálnál,és nem szeretne senki!
-Mert így szeret valaki?!A nevelő szüleimet nem láttam 7 éve!Nem elég,hogy az igazi szüleim elhagytak,de ti is!Olyan emberekre maradtam,akiknek közük nincs hozzám!7 ÉVEN KERESZTÜL!Addig kijártam az általánost,mikor rossz jegyeket vittem haza még csak meg sem szidtak,a ballagásomon senkim nem volt ott.(!!) Mert a nevelő szüleim úgy gondolták,hogy Magyarországra jönnek,és ott hagynak azokkal az emberekkel,akiknek még tényleg annyi közük sincs hozzám,mint nektek!-mutattam a nevelő szüleimre.
-Kicsim,10 éven keresztül ott voltunk veled!És nehogy azt hidd,hogy abban a 7 évben mi szórakozgattunk!NEM!Kerestük a szüleidet!Mert gondoltuk jó lenne,ha már megismernéd őket!
-De ha meg szerettem volna őket ismerni,akkor szóltam volna!Én sosem a vissza húzódó fajta voltam!Mindig megmondtam a véleményem mindenkinek!És mellesleg miért akartam volna találkozni velük?Ha ők be adtak egy árvaházba,és 17 évig nem is kerestek,akkor miért én keressem őket?!
-Kicsim,azért nem kerestünk,mert nem akartuk felborítani az életed!
-És akkor most mégis úgy gondoltátok,hogy de jó lesz találkozni?!Hát képzeljétek most is ugyanúgy feldorult az életem,mintha 7 évvel ezelőtt jöttetek volna!-és elfutottam.Több száz méterre a két családtól,láttam egy padot.Megbizonyosodtam,hogy senki nem jött utánam és leültem."Nem olyan lány vagyok,aki neki áll most sírni!Ezért nem!Nem éri meg,hogy azokért sírjak,akik soha nem szerettek!"szólalt meg bennem egy hang.És igaza volt.
-Jól vagy?
-Hagyjál!-vágtam vissza.Niall kicsit meglepődött.
-Figyelj,Tudom,hogy most ideges vagy,de tudnod kell,hogy nem ők akartak megismerni téged,hanem én!Persze nekik is hiányoztál,de ők nem akarták,az életedet tönkre tenni!Én vagyok a hibás!
-Niall,engem születésemkor örökbe adtak.A nevelő szüleim is otthagytak vadidegenekkel 10 éves koromban!És most,jön a nagyinak egy levél,hogy most rögtön ide kell utaznom!Itt újra láthatom a nevelő szüleimet,a szüleimet és a bátyámat,aki miatt be adtak az intézetbe!
-Sajnálom!De anyuék már azon gondolkoznak,hogy megkérdeznek téged,hogy nem-e lenne kedved itt maradni?!Velünk..mint egy család?
-Niall...nekem New York-ban nincsenek barátaim,de ott van minden megszokott hely,azok z emberek,akik felneveltek,és hát a nevelő szüleim is vissza fognak menni!Engem nem a szüleim neveltek!Számomra ők olyanok,mint neked az én nevelő családom!Idegenek....
-Kérlek legalább hadd ismertessem meg ezt a várost!Mardj itt ameddig akarsz,és ha nem tetszik,akkor nem tartunk itt!
-Biztosan tetszeni fog,de..-ekkor elgondolkoztam..miért menjek vissza azokhoz,akikről azt hittem,hogy szeretnek,de egy nap 7 évre magamra hagytak?!-Jó....
-Köszönöm!-ölelt meg.
-De!Azt tudnod kell,hogy nem vagyok cukipofa idegenekkel!Az ismerősökkel,barátokkal stb..kedves vagyok,de idegenekkel nem!
-Oké!A lényeg,hogy itt maradsz!-még mindig ölelt.-Bemutatlak a bandatársaimnak...ohh...
-Mi a baj?
-Az,hogy a sajtó nem tud arról,hogy nekem van egy húgom!
-És?
-A világ leg felkapottabb bandájának tagja vagyok!Egyből azt írnák,hogy járunk!Ezt valahogy el kell mondanom!
-Oké...
-És neked meg kell szoknod azt,hogy híres leszel!
-Mi?Miért?
-Mert nekünk a családunkat se hagyja békén a sajtó!
-Jó...engem nem zavarnak!
-Oké!Akkor gyere!Mondjuk el a jó hírt!-visszaszaladtunk a két szomorú családhoz.-Anya,Apa és mindenki,Leah ide szeretne költözni!
-Mi?Miért?Tényleg?!-ölelt át igazi anyukám...
-Igen...mert New Yorsban semmim nincs...csak azok a vadidegenek akik felneveltek és a nevelő szüleim!De szeretném,ha végre valahára lenne egy családom!-mindenki a nyakmba ugrott,kivéve a nevelő szüleimet.
-És Leah...nem gondolkoztál azon,hogy mit érez majd az a két ember,akik 7 éven keresztül neveltek téged?
-De igen...és nem érdekel!Mint ahogyan ti sem érdekeltek!És amúgy is "nevelt"?Amíg az ő szárnyaik alatt voltam,úgy beszéltem ahogy akartam,amikor 1-es dogát hoztam haza,akkor nem szidtak meg!Egy gyereknek ez képzeld nem nevelés!
-Leah!Az a két ember gondoskodott rólad 7 éven át!És még el sem akarsz búcsúzni?
-Majd el búcsúzok tőlük,máskor!Majd ha Niall bemutatta a bandatársait és mindent amit akart!
-Jó...maradj,de arra számíts,hogy nagyiék ide fognak jönni!
-Jöjjenek!Legalább nem kell elrepülnöm NY-ba!
-Jó!Akkor szia Leah....viseljétek gondját!-nézett szüleimre és Niallre.
-Nyugi!Nem lesz semmi baja!Csak talán lesznek barátai,barátja,és boldog lesz!
-Sziasztok!-öleltem meg nevelő szüleimet.
*
Mikor végre az új otthonomba értünk,eszembe jutott,hogy a ruháimat és a cuccaimat,amik NY-ban maradtak hogyan fogom eljuttatni ide?!Anyu nem sokkal később válaszolt is erre...mint egy gondolat olvasó!
-A ruháidat és kütyüidet majd át szállíttatjuk!
-Oké!
-Megmutatom a szobádat!Niallé mellett lesz!-azzal felmentünk a lépcsőn és beléptünk és óriási szobába.Volt terasza,fürdője,WC-je és mindene!-Már jönnek a cuccaid!Holnap be rendezheted!
-Köszönöm!-öleltem meg anyát.
-Figyelj,ha bármire szükséged van,csak szólj!-én erre csak bólogattam,mert ne jött ki hang a számon.Eszembe jutott,hogy a munka helymeről NY-ban nem léptem ki.Hát mindegy!Majd észreveszik!-És...majd keresünk neked valami jó munkahelyet!De...addig is mesél magadról!
-Oké...nos eddig az időmet a lovaglás töltötte ki!Van két végzettségem is!Az egyik lovas oktató,a másik felszolgáló vagy eladó!De szeretnék egy harmadikat,ami viszont már valami más...színész!
-Húha!Gratulálok!És a lovaglással mi van?-ekkor pásztázott át a fejemen a legrosszabb dolog ami valaha megesett velem.A lovam.Ő még NY-ban van!Ő az egyetlen barátom!
-Igazábból...van egy lovam..én vettem!De ő NY-ban maradt.Ő volt a legjobb barátom!
-Figyelj..van egy nagy istálló hátul,mert régen mi is lovagoltattunk,és ez azt jelenti,hogy még lovak is vannak ott szóval ha szeretnéd,akkor átkozathatjuk a lovadat!
-KÖSZÖNÖM!-ugrottam anya nyakába.
-Nincsmit.-csöngettek-Niall drágám!Megjöttek Harryék!-üvöltött be Niall szobáján.majd vissza fordult hozzám.-A banda tagok!Nagyon helyes srácok!Biztosan jól ki jöttök majd!-na én itt ragadtam le.Híresek...biztosan nagyképűek,és nekem most jóba kell lennem velük!Ráadásul én vagyok most a "szegény lány" aki örökbe fogadott és nem ismeri a környéket.Na mindegy.Lementem a nappaliba,és megláttam egy csapat fiút.Hát nem tudom hogy mit higgyek,mert nem tűntek vészesnek,ugyanakkor szépfiúk voltak.Oda álltam Niall mellé.
-Szia!Te vagy?!-kérdezte egy fekete hajú.
-Leah...Niall....
-A tesóm!
-Hm??Tesód?-kérdezte röhögve egy göndör-Van tesód?És eddig hol rejtegetted?
-Ha tudni akarod,akkor New York-ban voltam...-oda fordultam Nillhez,majd súgtam-A többit nem kell elmondani!-Niall erre egy "oké"-t súgott vissza.
-New York-ban?És mit csináltál te ott?-göndörke.Ő nagyon kíváncsi.
-Csak ki költöztem!
-Ahha!Akkor Harry vagyok!Harry Styles!
-Zayn Malik!
-Louis Tomlinson!
-Liam Payne!-nyujtóttak kezet mind.Megráztam őket,majd eltűntem Niall mögött.A nappali felé vettem az irányt,ahol apa nagyon szerelt valamit.
-Mit csinálsz?
-Éppen próbálom megjavítani a TV-t!
-Ahha!Segítsek?
-Nem tudsz...
-Okey...so goodbye!
-Mi?
-Ja bocsi!Csak megszoktam az angolt!
-Ja oké!Na szia!
-Hello!-Niall behívta a fiúkat.Mondjuk gondoltam,hogy behívja őket,mert hát gondolom mégsem állnak odakint.
-Leah,te nem jössz?-kérdezte Harry,miközben Louis húzta fel az emeletre.
-Nem!Majd talán később!
-Oké!-felmentem a szobámba,és elkezdtem nézni a TV-t.Ezt a műveletet hamar meguntam.Inkább elővettem a laptopom és Facebook-oztam.Láttam,hogy a legjobb barátnőm vissza írt.
"Szia!Sajnálom,hogy nem beszéltünk!"
Én erre egy "Semmi baj!Képzeld vissza költöztem az igazi szüleimhez Magyarországra!"-t írtam vissza.
"Én is ott vagyok!Te hol?Én Szombathelyen!
"Én is!!!"Talizunk?"
"Hol?Nem ismerem a környéket!"
"Énse!Ma láttam először!De Niall megmutathatja!"
"Niall?Az ki?"
"Nill Horan!Ja amugy én s Horan vagyok!"
"ááááááá!Nill Horan?A One Directionből?"
"igen!És itt vannak a fiúk is!"
"Oké!Melyik cím alatt laksz?Átmegyek!"
"most ne!Inkább gyere le a Gayer parkba!"
"azt tudom hol van!Oké!Indulok!Szia!"
"Énis!Szia!"
Lementem anyuhoz a lépcsőm,és megkérdeztem,hogy elmehetek-e,persze hogy elmehettem.Igaz,hogy este 10 volt,de elmentem.

Komizzatok!Könyörgök!Nagyon jól esne! Köszi! ♥♥

1.Fejezet

Hétfő van.Mennem kell dolgozni a kávézóba,de nincs erőm felkelni!Elegem van abból,hogy "nagyszüleim" szegénysége miatt nem élhetem meg az utolsó évemet kiskorúként.Miért pont most kellett munkára kötelezniük?!Na mindegy...hamarosan nagykorú leszek,és akkor a fizetésemből veszek egy házat.
-Kis unokám!
-Mama,szólíts már Leah-nak!
-Oké,oké!Szóval Leah,anyádék most írtak nekem egy levelet,miszerint meg találták a valódi szüleidet,és szeretnék,ha Te is megismerkednél velük!
-Semmi kedvem!Tudod hogy milyen vagyok?!
-Igen,igen,de ezt most nem tehetnéd félre egy rövidke hónapig?
-Egy hónapig?!Azt akarod mondni,hogy egy hónapig Magyarországon kéne lennem?!
-Igen!
-Mama,semmi esély!Én már nagy városi lány vagyok!Nem érezném jól magam Magyarországon!New York-i vagyok!
-Kicsim,magyar vagy,és ezt te is tudod!És most lehetőséged nyílik rá,hogy találkozz a szüleiddel!
-Mama,nem érted a lényeget!Igaz,hogy NY egyik eldugott falujában élek,de az is nagyobb,mint a szülővárosom!Szombathelyen nincs semmi érdekes!Keresgéltem z interneten,de nem ragadott meg!Még csak nem is szép!
-Leah,oda fogsz menni,mert a szüleid is és a nevelő szüleid is azt akarják!Még nem vagy nagykorú!Azt kell tenned,amit ők mondanak!
-Már pedig pár hónap múlva nagykorú leszek!
-Holnap indulsz!
-MI?!-mama erre olyan"kislányom menj pakolni!" fejet vágott.Felmentem a szobámba és sírtam.Nem tudtam elképzelni,hogy most azokkal kell találkoznom,akik eltaszítottak maguktól és miattuk szüleim helyett csak nevelő szüleimben bízhattam.Talán nem is a város kicsisége a bajom,hanem az,hogy erősen kitartok a véleményem mellett,és én utálom azokat a szülőket,akik gyereket akarnak,és mikor már megszületett,inkább nevelő intézetbe adják.Még jó,hogy engem 1-2 nap után elvittek!Ha évekig ott kellett volna lennem,akkor biztosan bele betegszek!Egyszer csak meg láttam a szobám egyik poros sarkában a gitáromat.Igen,mikor még a nevelő szüleim itt éltek velem,akkor még gitároztam,de elment a kedvem tőle.Oda mentem,felkaptam és behangoltam.Még mindig emlékszek egy dallamra,ami örökké bent marad a fejemben.Ezt a dalt a legjobb barátnőmmel és a gitár tanárommal,aki szintén már a legjobb barátnőmnek mondhatta magát együtt írtuk.Csodaszép a szövege is és a dallama is..elkezdtem énekelni és hozzá gitározni.:
"Örökké barátok maradunk,
mikor fúj a szél és esik az eső
akkor is barátok leszünk
mikor már 70 évesen ülünk egy székben akkor is
visszagondolunk az emlékekre
a láng,örökké ott ég a szívünkben
az a láng,ami sosem szűnik meg lobogni
ez a láng a barátságunk lángja 
és öreg korunkra még erősebben fog égni!
Fogadjuk,hogy örökké barátok maradunk!
Fogadjuk,hogy nem engedjük hogy a láng ki aludjon!
Fogadjuk,hogy erre a dalra mindig emlékezni fogunk
Fogadjuk!Fogadjuuuuk!
Persze ennek van több versszaka is,de nem fogom leírni,mert akkor sokáig itt maradnánk!Énekeltem egy kicsit ezt a dalt és eszembe jutott,hogy a barátnőmmel és a tanárommal már vagy 5 éve nem találkoztam.Szörnyű!Megfogadtuk,hogy örökké barátok leszünk,és erre az,hogy csak én maradtam New York-ban ez a kis apróság szét szakított minket!A barátnőm HollyWood-ba,a tanárom Kanadába költözött.Távolság van,de ettől még egy igaz barátság ugyanúgy tud működni!Én írtam nekik Twitteren,Facebook-on és mindenhol,de nem válaszoltak.Már én se keresem a társaságukat,és ha megismerem még őket az utcán,akkor sem köszönök,mert tudom,hogy ők már új baráti körökben mozognak.Gondolkodásomat mamám zavarta meg.
-Leah,a szüleid írtak,nem holnap,hanem most kell indulnod!
-Miért?
-Mert egy híres ember is vár téged haza,és ha holnap mész nem most így éjfél fele,hajnali leszállással,akkor észreveszik!
-Oké!-csúcs!Lementem a földszintre,felkaptam a kutyámat és indultam ki a reptérre.Odakint elbúcsúztam a nagyiéktól és felszálltam a gépre.Leültem egy helyre,és alig szállt fel a repülő,máris valaki leszólított.
-Szia!Szabad ez a hely?
-Nem!
-Ki ül itt?
-Tudod senki,de most semmi kedvem barátkozni!És sosem lesz!
-Oké!Szia!
-Szia!-örültem,hogy nem kérdezte,meg hogy mi a baj,mert akkor aztán gőzöm sincs mit mondtam volna.Nem akartam beavatni a családom ügyeibe,ezért valószínűleg hazudtam volna valamit!Pár óra utazás után megérkeztünk.A nevelő szüleim és pár idegen ott integettek nekem.
-Szia kicsim!-üdvözölt nevelő anya(n.anya)
-Sziasztok!
-Ne haragudj szívem,hogy az éjszaka közepén elrángattunk,de Niallt reggel felismerik!És most nézd meg üres a reptér!
-Semmi baj!De amúgy ki is az a Niall?
-Ahm..-szólalt meg a másik nő-én vagyok az anyád,ő az apád,és Niall pedig a
-Ne!-szakította félbe n.apa
-Miért?Mi van?-kérdeztem.
-Szóval Niall pedig a bátyád.-lefagytam.BÁTYÁM???És akkor engem miért adtak örökbe?!
-Ööö...
-Tudom,hogy ez most ijesztő,de hamarosan megemészted!-lépett oda hozzám n.anya.
-Lehet egy kérdésem ANYA?!
-Persze!-mondta kedvesen valódi anyám.
-Oké..mi a szarért kellett engem örökbe adni?!Más ember azért adja örökbe a gyerekét,mert nem akar még szülő lenni,de ti már azok voltatok!Nos?!
-Kicsim,még Niall is kicsi volt,és rossz.Nem bírtunk volna még egy gyerekkel,és gondoltunk Niall mellett nem lenne neked valami jó!
-Miért?
-Mert Niall nem akart kistestvért!És ő nagyon undok azzal,akit nem szeret!
-Oké..oké,felfogtam,de most miért akartátok,hogy ide jöjjek?
-Azért,mert már nagy vagy!És gondoltam örülnél,ha megtudnád,hogy Niall a One Direction nevű banda egyik tagja.És ez a leghíresebb banda egész Európában!
-Hurrá!Nagyon nem izgat!Inkább most az foglalkoztat,hogy ő miatta-mutattam Niallre- otthagytam az otthonom,és otthagytam az egész életem!Tudjátok mikor a nevelő szüleim is visszajöttem Magyarországra,akkor nálam betelt a pohár!Megfogadtam,hogy soha többé nem állok velük szóba!És most?!Vissza hozatnak Magyarországra,és bemutatnak azoknak,akik miatt tönkre ment az életem!És mind ezt csak azért,hogy örüljek,mert a bátyám híres!?Köszi,de nem érdekel!
-Hé nyugi!Én is meg szerettelek volna téged ismerni,mert gondoltam most már ideje,hogy egy család legyünk,ha már miattam "ment tönkre az életed"!
-Niall,engem nem érdekel,hogy mit akartál!Engem az érdekel,hogy én mit akarok!És áén vissza akarok menni New York-ba!MOST!És ameddig nem jutok vissza a nagyszüleimhez,a nevelő szüleim nélkül,addig nem beszélek SENKIVEL!
-A nevelő szüleid nélkül?-n.anya.
-Igen!Miért mit hittél?!Az elmúlt 7 évben nem is láttalak titeket és most jöttök,hogy ismerjem meg a valódi családomat,és ezzel elcseszitek az életem!Szerinted ezek után még azt akarom,hogy vissza jöjjetek velem?!NEM!És előre szólok,hogy ha betöltöttem a 18-at pár hónap múlva,akkor elköltözök a nagyiéktól!Addig is amit kerestem a kávézóba pénzt,nem adom le!Én azért kezdtem dolgozni 16 évesen,hogy a nagyiék tudjanak miből élni,mert persze rendes munkája egyiknek se volt!És most elegem lett!Amint nagykorú leszek,engem többé nem láttok!El megyek!El megyek lehet,hogy még New York-ból is!

Írj egy komit és hozom a következő részt! ;)