1.Fejezet

Hétfő van.Mennem kell dolgozni a kávézóba,de nincs erőm felkelni!Elegem van abból,hogy "nagyszüleim" szegénysége miatt nem élhetem meg az utolsó évemet kiskorúként.Miért pont most kellett munkára kötelezniük?!Na mindegy...hamarosan nagykorú leszek,és akkor a fizetésemből veszek egy házat.
-Kis unokám!
-Mama,szólíts már Leah-nak!
-Oké,oké!Szóval Leah,anyádék most írtak nekem egy levelet,miszerint meg találták a valódi szüleidet,és szeretnék,ha Te is megismerkednél velük!
-Semmi kedvem!Tudod hogy milyen vagyok?!
-Igen,igen,de ezt most nem tehetnéd félre egy rövidke hónapig?
-Egy hónapig?!Azt akarod mondni,hogy egy hónapig Magyarországon kéne lennem?!
-Igen!
-Mama,semmi esély!Én már nagy városi lány vagyok!Nem érezném jól magam Magyarországon!New York-i vagyok!
-Kicsim,magyar vagy,és ezt te is tudod!És most lehetőséged nyílik rá,hogy találkozz a szüleiddel!
-Mama,nem érted a lényeget!Igaz,hogy NY egyik eldugott falujában élek,de az is nagyobb,mint a szülővárosom!Szombathelyen nincs semmi érdekes!Keresgéltem z interneten,de nem ragadott meg!Még csak nem is szép!
-Leah,oda fogsz menni,mert a szüleid is és a nevelő szüleid is azt akarják!Még nem vagy nagykorú!Azt kell tenned,amit ők mondanak!
-Már pedig pár hónap múlva nagykorú leszek!
-Holnap indulsz!
-MI?!-mama erre olyan"kislányom menj pakolni!" fejet vágott.Felmentem a szobámba és sírtam.Nem tudtam elképzelni,hogy most azokkal kell találkoznom,akik eltaszítottak maguktól és miattuk szüleim helyett csak nevelő szüleimben bízhattam.Talán nem is a város kicsisége a bajom,hanem az,hogy erősen kitartok a véleményem mellett,és én utálom azokat a szülőket,akik gyereket akarnak,és mikor már megszületett,inkább nevelő intézetbe adják.Még jó,hogy engem 1-2 nap után elvittek!Ha évekig ott kellett volna lennem,akkor biztosan bele betegszek!Egyszer csak meg láttam a szobám egyik poros sarkában a gitáromat.Igen,mikor még a nevelő szüleim itt éltek velem,akkor még gitároztam,de elment a kedvem tőle.Oda mentem,felkaptam és behangoltam.Még mindig emlékszek egy dallamra,ami örökké bent marad a fejemben.Ezt a dalt a legjobb barátnőmmel és a gitár tanárommal,aki szintén már a legjobb barátnőmnek mondhatta magát együtt írtuk.Csodaszép a szövege is és a dallama is..elkezdtem énekelni és hozzá gitározni.:
"Örökké barátok maradunk,
mikor fúj a szél és esik az eső
akkor is barátok leszünk
mikor már 70 évesen ülünk egy székben akkor is
visszagondolunk az emlékekre
a láng,örökké ott ég a szívünkben
az a láng,ami sosem szűnik meg lobogni
ez a láng a barátságunk lángja 
és öreg korunkra még erősebben fog égni!
Fogadjuk,hogy örökké barátok maradunk!
Fogadjuk,hogy nem engedjük hogy a láng ki aludjon!
Fogadjuk,hogy erre a dalra mindig emlékezni fogunk
Fogadjuk!Fogadjuuuuk!
Persze ennek van több versszaka is,de nem fogom leírni,mert akkor sokáig itt maradnánk!Énekeltem egy kicsit ezt a dalt és eszembe jutott,hogy a barátnőmmel és a tanárommal már vagy 5 éve nem találkoztam.Szörnyű!Megfogadtuk,hogy örökké barátok leszünk,és erre az,hogy csak én maradtam New York-ban ez a kis apróság szét szakított minket!A barátnőm HollyWood-ba,a tanárom Kanadába költözött.Távolság van,de ettől még egy igaz barátság ugyanúgy tud működni!Én írtam nekik Twitteren,Facebook-on és mindenhol,de nem válaszoltak.Már én se keresem a társaságukat,és ha megismerem még őket az utcán,akkor sem köszönök,mert tudom,hogy ők már új baráti körökben mozognak.Gondolkodásomat mamám zavarta meg.
-Leah,a szüleid írtak,nem holnap,hanem most kell indulnod!
-Miért?
-Mert egy híres ember is vár téged haza,és ha holnap mész nem most így éjfél fele,hajnali leszállással,akkor észreveszik!
-Oké!-csúcs!Lementem a földszintre,felkaptam a kutyámat és indultam ki a reptérre.Odakint elbúcsúztam a nagyiéktól és felszálltam a gépre.Leültem egy helyre,és alig szállt fel a repülő,máris valaki leszólított.
-Szia!Szabad ez a hely?
-Nem!
-Ki ül itt?
-Tudod senki,de most semmi kedvem barátkozni!És sosem lesz!
-Oké!Szia!
-Szia!-örültem,hogy nem kérdezte,meg hogy mi a baj,mert akkor aztán gőzöm sincs mit mondtam volna.Nem akartam beavatni a családom ügyeibe,ezért valószínűleg hazudtam volna valamit!Pár óra utazás után megérkeztünk.A nevelő szüleim és pár idegen ott integettek nekem.
-Szia kicsim!-üdvözölt nevelő anya(n.anya)
-Sziasztok!
-Ne haragudj szívem,hogy az éjszaka közepén elrángattunk,de Niallt reggel felismerik!És most nézd meg üres a reptér!
-Semmi baj!De amúgy ki is az a Niall?
-Ahm..-szólalt meg a másik nő-én vagyok az anyád,ő az apád,és Niall pedig a
-Ne!-szakította félbe n.apa
-Miért?Mi van?-kérdeztem.
-Szóval Niall pedig a bátyád.-lefagytam.BÁTYÁM???És akkor engem miért adtak örökbe?!
-Ööö...
-Tudom,hogy ez most ijesztő,de hamarosan megemészted!-lépett oda hozzám n.anya.
-Lehet egy kérdésem ANYA?!
-Persze!-mondta kedvesen valódi anyám.
-Oké..mi a szarért kellett engem örökbe adni?!Más ember azért adja örökbe a gyerekét,mert nem akar még szülő lenni,de ti már azok voltatok!Nos?!
-Kicsim,még Niall is kicsi volt,és rossz.Nem bírtunk volna még egy gyerekkel,és gondoltunk Niall mellett nem lenne neked valami jó!
-Miért?
-Mert Niall nem akart kistestvért!És ő nagyon undok azzal,akit nem szeret!
-Oké..oké,felfogtam,de most miért akartátok,hogy ide jöjjek?
-Azért,mert már nagy vagy!És gondoltam örülnél,ha megtudnád,hogy Niall a One Direction nevű banda egyik tagja.És ez a leghíresebb banda egész Európában!
-Hurrá!Nagyon nem izgat!Inkább most az foglalkoztat,hogy ő miatta-mutattam Niallre- otthagytam az otthonom,és otthagytam az egész életem!Tudjátok mikor a nevelő szüleim is visszajöttem Magyarországra,akkor nálam betelt a pohár!Megfogadtam,hogy soha többé nem állok velük szóba!És most?!Vissza hozatnak Magyarországra,és bemutatnak azoknak,akik miatt tönkre ment az életem!És mind ezt csak azért,hogy örüljek,mert a bátyám híres!?Köszi,de nem érdekel!
-Hé nyugi!Én is meg szerettelek volna téged ismerni,mert gondoltam most már ideje,hogy egy család legyünk,ha már miattam "ment tönkre az életed"!
-Niall,engem nem érdekel,hogy mit akartál!Engem az érdekel,hogy én mit akarok!És áén vissza akarok menni New York-ba!MOST!És ameddig nem jutok vissza a nagyszüleimhez,a nevelő szüleim nélkül,addig nem beszélek SENKIVEL!
-A nevelő szüleid nélkül?-n.anya.
-Igen!Miért mit hittél?!Az elmúlt 7 évben nem is láttalak titeket és most jöttök,hogy ismerjem meg a valódi családomat,és ezzel elcseszitek az életem!Szerinted ezek után még azt akarom,hogy vissza jöjjetek velem?!NEM!És előre szólok,hogy ha betöltöttem a 18-at pár hónap múlva,akkor elköltözök a nagyiéktól!Addig is amit kerestem a kávézóba pénzt,nem adom le!Én azért kezdtem dolgozni 16 évesen,hogy a nagyiék tudjanak miből élni,mert persze rendes munkája egyiknek se volt!És most elegem lett!Amint nagykorú leszek,engem többé nem láttok!El megyek!El megyek lehet,hogy még New York-ból is!

Írj egy komit és hozom a következő részt! ;)